ÉrdLeMKE

Beszámoló

Látogatás és tanulmányút Lengyelország dél-keleti területére, Érd és Diósd
testvértelepüléseibe

2025.05.21-24.
2025. május 21-én, a kora reggeli órákban indultunk 44-en a lengyelországi
Kárpátaljára. Előttünk Lubaczowig kb. 580 km megtétele várt ránk.
A hosszú úton vezetőinktől, a két történésztől, Bazsóné Megyes Klárától és Dózsa
Lajostól, valamint a nyelvész és nem mellesleg lengyel Sebestyénné
Majchrowska Ewától sok információt hallhattunk a Felvidékről, a Duklaihágóról, annak gazdasági, hadi jelentőségéről, Halicsról, a lengyel és magyar
történelem összefonódásáról az Árpád-kortól a XX. századig, a lengyel
nemzetről, nyelvről.
Megtudhattuk, hogy igen nagy sértés – az egyébként közkeletű – „huj huj hajrá”
buzdítás, hogy a „cipó” szavunk hallatán korántsem a finom kenyér jut eszébe a
lengyeleknek.
A nap utolsó szakaszában meglátogattuk, a XV. század végén épült haczówi
Mária Mennybemenetele- és Szent Mihály-templomot, Lengyelország
legnagyobb és legrégibb boronafalas épületét. A templom belsejét 1494-ből
származó figurális falfestmények díszítik, valószínűleg ez a legrégebbi ilyen
típusú festett templombelső Európában, mely az UNESCO Világörökség része.
A késő-délutáni órákban érkeztünk Lubaczówba, Érd testvérvárosába, ahol a
Dínóhoz nevű szállodában nyertünk elhelyezést. Este meglepték társaságunkat a
Lubaczowi Lengyel-Magyar Baráti Társaság alapító és jelenlegi tagjai: Tadeusz
Zarembski elnök, Zenon Swatek, a járás alelnöke, Barbara Luczkowska
múzeológus, Roman Lancucki képviselő, valamint Stefana Sierkowska cukrászda
tulajdonos.
Második napunkon – Barbara Luczkowska idegenvezető vezetésével – a
lubaczowi múzeumban a város történelmével ismerkedtünk, meglátogattuk a
városközpontban található templomot, melynek érdekessége, hogy a korábban itt
állt templom köré, azt megőrizve építették a bazilikát. Koszorút helyeztünk el a
templom falán, és a Szabadság emlékművön. Basznia Dolna skanzenjében
ismerkedtünk az itt élt népek múltjával, Horyniecben töltöttünk némi
szabadidőt, mely városka világhírű a gyógyiszapjáról és a múltbéli
üveggyártásáról A következő állomásunkon, az ukrán határövezetben fekvő,
Radruzban, megtekinthettük a Szent Paraszkeva tiszteletére felszentelt, – az
UNESCO Világörökség részét képező – fatemplomot. Majd Cieszanówba,
Diósd testvérvárosába vezetett utunk, ahol a városka képviselőjével
találkoztunk a napjainkban felújítandó templomukban.
Az estét – városi házigazdáinkkal – jó hangulatú találkozóval zártuk.
Utazásunk harmadik napján – ismét Barbara Luczkowska idegenvezető
vezetésével – Przemyslbe indultunk, ahol elsőként a Przemysl erőd kétszeres
védelmi gyűrűjének külső körén a XII. számú, Werner erődítményt látogattuk
meg. Az erőd-rendszer egyike Európa három legnagyobb erődjének, az első
világháború kitörése napján a külső gyűrű 45 km volt. Építése 1853-ban
kezdődött.
Ezt követően esőben fotózkodtunk a Tatár-dombon, majd megkerestük a város
egyik haditemetőjében az I. világháborúban, (pontosabban 1914-15-ben) a város
védelmében elesett osztrák és magyar katonák sírjait és emléktábláját. Két Gyóni
Géza verssel (aki haditudósítóként itt szolgált) koszorúval és mécsesekkel
emlékeztünk honfitársainkra.
A városka főterén találkoztunk Svejkkel, megnéztuk a huszárok szobrait,
megkóstoltuk a lengyel sört és süteményeket.
A délutáni órákban meglátogattuk a krasiczyni kastélyt, mely a késő reneszánsz
építőművészet gyönyörű alkotása. Az épület négyzet alakú, a négy oldalfala a
négy égtájat szimbolizálja, és a négy sarokban négy különböző torony áll: az
Isteni, a Pápai, a Királyi és a Nemesi. Az építő szerint ezek mint
szimbólumok tükrözik a világ, a társadalom örök rendjét. Az épületet egy
gyönyörű park veszi körül.
Napunkat ismét finom vacsora koronázta, mely után még sokáig énekeltünk,
beszélgettünk.
Utunk utolsó reggelén még bevásároltunk Lubaczowban a – közismert és csak
ott kapható – lengyel édességekből, sajtokból, sörökből.
Még lengyel földön, Przeworskban, megnéztük a városka gótikus templomát, a
templomon belül felépített Jézus sírját egy mosolygós, fiatal vikárius
idegenvezetésével, majd kalandoktól sem mentes úton 22 óra körül érkeztünk
Érdre.
Ismét egy olyan utazáson vehettünk részt, amelyen számos csodáját láthattuk az
épített örökségnek, gazdagíthattuk történelmi ismereteinket, jobban
megismerhettük egymást és – talán – közelebb kerültünk a lengyel lélekhez.

Érd, 2025. május 26.
Bencsik Ildikó